Ezen a nyáron nagyon sok fontos esemény elé nézek. Még pár hónapja meghívtak két esküvőre, államvizsgázni fogok 15-én, ha minden jól sikerült július közepén a diplomaosztó ünepségemre is elmehetek, hogy kezet fogjak a dékán bácsival és igyekszem sikeresen felvetetni magam egy óvodába, hogy sok sok gyereket szeretgethessek naponta és hallgassam az édes mondanivalójukat. :)
Múlt vasárnapig nem is nagyon volt olyan élmény, amit kiemelnék, kivéve egy, de azt nagyon kiemelem!

Szombat. A nyár első esküvője! Bátyám egyik legjobb barátja nősült meg. Ő már szinte a harmadik testvérem, ismer baba korom óta, a bátyámmal együtt nőttek fel. Nagyon vártam már, hogy végre eljöjjön az esküvő napja, megszépüljek az egész hetes gyengélkedésem után, sírjak egyet a szertartáson, egyek egy jó töltött káposztát és az előző napi rosszullétek miatt szigarúan józanul belevessem magam a lagziba. 
Készülődés előtt még elmentem a Garay Centerbe felvenni az első gyereknapi programért járó fizetésem, annyira szét voltam esve, hogy fel se fogtam sokszor mit kérdezett tőlem a munkáltatóm. 
Irány haza, hajmosás, smink, öltözés, közben még beugrott két egyetemi legjobb barátnőm közül az egyik és beszélgettünk kb. fél órát, tökéletes készülődés volt. Mindenre elég idő, még a beszélgetésre is, így akarok mindenhova elkészülni. Kettőkor indultunk el a harmadik kerületbe, ahol a szertartás volt. Jó korán értünk oda, de nem baj, mivel kis toporgás után befutott a bátyám még két legjobb barátja, velük elbeszélgettünk, aztán megérkezett az Ifjú Pár a testvéremmel együtt -ő volt a sofőr-. Édes jó ég, de szép volt a menyasszony! Kifinomult, nem szikrázott a ruha a műanyagtól, hanem csak pislogtam, hogy milyen gyönyörű. Egyszerű A vonalú ruha, a felső részén csipke, ujjatlan.
Beteszek egy képet egy hasonló ruháról, ha nem sikerült volna normálisan leírnom. Pont ugyanolyat nem találtam, de ez kb hasonlít. A különbség, hogy a menyasszonyunknak zártabb nyakú ruhája volt, nem volt ilyen sűrű a minta a felsőn, nem volt öve és nem volt uszálya. A többi stimmel! :)

Mint azt tudjuk, az önkormányzatoknál egymást követik az esküvők, egyik násznép kijön a teremből, egyből megy be a következő csapat. Mi is kivártunk egy előző szertartást, aztán becsődültünk, leültünk szépen és csöndben vártuk, hogy kezdődjön a meghatódás. Sírtam. A gratulációnál robbant ki belőlem a visszafogott, de nemtudoktőlebeszélni sírás típus. Gyorsan rendbeszuszogtam magam és kimentünk sorfalat állni. Volt rizsdobálás, csapatfotó és csokordobálás.
Én nem akartam csokorért verekedni, szóval meghúztam magam a hajadon csoportban, mégis első sorba kerültem bátyám barátnőjével együtt. Hát nem elkaptuk a csokrot?! Három részre esett -olyan volt, mint amilyet magamnak is elképzelek- és így hárman lehettünk szerencsés elkapók. A ceremónia mester magához hívott minket, a többiek a helyükre kullogtak, mi pedig bemutatkoztunk, majd mindenkinek kihívták a kísérőjét. Háromból egy lánynak nem volt kísérője. Akkor kicsit egyedül éreztem magam.

Miután ennek a résznek is vége volt, mindenki vissza a kocsihoz, irány az étterem, de úgy, hogy a forgalomban maradjunk együtt és dudáljunk! Ezeket élvezem a legjobban, amikor mint az állat lehet nyomni a dudát és mindenki érti és integet, hogy de jó, esküvő van a városban! 

Az étterem fenn volt a Pálvölgyi cseppkőbarlang fölött, jóval. Egy nagyon szép, nyugodt részen, a Budai Parkerdő közepén, a második kerületben.
(Most ezen a ponton elgondolkodtam, mivel nagyon sok óvodapedagógus állást hirdetnek a második kerületben... Most tudatosult bennem, hogy az ENNYIRE messze van!)
Szóval megérkeztünk az étterembe, volt játék, fotózkodás, poháron kocogás természetesen akkor, amikor az ifjú pár a legmesszebb volt egymástól. Volt egy polaroid fényképzeőgép, amivel szelfiket, meg pillanatfotókat lehetett készíteni, ezeket pedig beragasztani egy emlékkönyvbe. Beleszerettem a polaroid gépekbe, annyira hangulatos képeket lehet velük csinálni, hogy hű! Ha egyszer sok pénzem lesz (háhá,álmodozzcsak!) tuti, hogy polaroid képeket kezdek csinálni hobbiból. 
Szépen lassan érkezett a vacsora is. Tyúkleves, sült húsok, mindenféle italok, én egész este kóláztam. Hoztak apró süteményeket is, aztán beszélgettünk kicsit és jött a nyitótánc. Na ezután kezdődött a őrültködés. Magassarkúban ugráltam, vergődtem úgy, hogy minden végtagom külön mozogjon, forogtam, mutogattam a dalok szövegét. Teljesen elengedtem magam, az se érdekelt, ha valaki hülyének néz, én így szórakozok, eldobom az agyam és azt csinálom, ami jól esik, szerintem ez teljesen normális. 
Aztán jött a torta. Nyami! Három emelet, legalsó narancsos trüffel, középső meggyes csoki és a legfelső eszterházy. Én a meggyes csokiból ettem és nagyon finom volt, bár be kell vallanom, a torta 95 százalékát hazahoztam, mert nem bírtam megenni, olyan tele voltam a vacsorával.
Megint táncoltunk, volt versírás a párnak, amit fel is olvastunk később, Ki mit tud az ifjú párról? verseny.

Nagyon jó esküvő volt, családias,hihetetlenül élveztem. Hajnali kettőig táncoltunk és szórakoztunk, limbóztunk, ungráltunk, imádtam. Köszönöm, hogy ott lehettem és gratulálok még egyszer! :)

A következő napokban tanultam és tanulok is az államvizsgára. A jövő héten eredményt is közlök! :) Nem akarok előre elkiabálni semmit, igyekszem majd a legjobbat hozni. Mostanában nem sokat alszom, éjjel tanulok, akkor semmi se vonja el a figyelmem. 

Ma úgy gondoltam jelentkezek egy állásra. Ismerem az óvodát, ott is tudják ki vagyok, szóval úgy voltam vele, beszaladok az önéletrajzommal és motivációs levelemmel, odaadom, megmutatom magam és jövök el. Így is voltam öltözve, farmer, póló, szürke szaladgálós vászon cipő. Hát interjú lett belőle. Zavarban voltam, mert mégiscsak úgy voltam öltözve, ahogy, nem készültem kérdésekkel, de úgy érzem azért ügyes voltam. Ujjakat csuriba, drukkoljatok!

Folyt. köv. :)