Bár az éjszaka még messze, de május van, ráadásul lányból is vagyok, szóval többnyire stimmel a cím. 
Tehát május éjszakán miről álmodik a lány? Leginkább egy jónak mondható államvizsgáról, olyan munkahelyről, ahol elismerik és támogatják az ötleteit, valamint arról, hogy sikeresen eléri a magánéletében kitűzött célokat. 

Én óvodapedagógus szakon végzek remélhetőleg egy hónapon belül, mondjuk a szakdogát már leadtam, nem dobták vissza, ha az államvizsgán jól szerepelek, akkor elég valószínű, hogy diplomát is kapok. Óvó néni is szeretnék maradni. Rengeteg tervem van, hogy mégis miket akarok az élettől azon kívül, hogy természetesen az ország egyik LEGJOBB óvónője leszek. :) Szeretném kidolgozni az ötleteimet, olyan dolgokat tanulni a későbbiekben, amik közel állnak az érdeklődésemhez, amiktől fejlődök. Szeretnék elköltözni, saját lábra állni, megkapni az első befizetésre váró gázszámlámat, megjavítani valamit a saját lakásomban. A nagy önállósodás közben szeretnék magam mellé valakit, akire számíthatok. 
Úgy gondolom, ezek nem valami nagy elvárások, de teljesen megérthetőek.  

Sokáig tanakodtam azon, hogy megéri e indítani egy blogot, hiszen ismerem magam, tudom milyen vagyok, eleinte lelkesen leírok mindent, aztán ahogy telik az idő, nem tudom mit is írhatnék és nyögvenyelős szöveget meg nem akarok kiadni a kezemből. És ezt onnan tudom, hogy van egy utazós blogom is, amihez nem tudok hozzászólni, mert nem tudom mit írhatnék. Meg már nem is vagyok külföldön, lehet, hogy ez a baj. :)
De végül arra jutottam, hogy mivel most nem határoltam be a blog témáját, tényleg arról írhatok, ami eszembe jut és igy talán kicsit ügyesebben sikerül majd a rendszeres írás. 

A blog terveim szerint mindenről szólni fog. Színházról, könyvekről, zenéről, saját élményekről, óvodáról, gyerekekről, valamint azokról a problémákról, amiket a diplomázás és a nagy önállósodás közben élek át. Reményeim szerint, aki olvassa ezt a bejegyzést velem tart és azzal, hogy leírom a gondolataimat az atyaégnemfogsikerülniazállamvizsgától az annyirajóélniig, sok mindenkinek tudom bizonyítani, hogy a vizsgadrukkot nem csak ő éli meg és, hogy lehet, hogy én is ugyanazt a kétségbeesést élem át valamilyen szituációban, mint mások. Mi mind egyéniségek vagyunk! - Csak kb. ugyanazokkal a problémákkal és megoldásra váró helyzetekkel.
Nem életvezetési tanácsokat szeretnék adni, csak elmesélni én mit és hogyan oldok meg. Ötleteket pedig elfogadok! :)

Jó szórakozást a későbbiekben! :)