Előre látom, hogy fájni fog leírni, de jaaaaaaj... Nem sokára vége a nyárnak. Bár ez nyílván rosszabb annak, aki iskolába jár és a szünet alatt végiglátogatta az összes fesztivált, vagy esetleg elment külföldre, vagy egész végig egy balatoni nyaralóban lógatta lábát és a vízben hűsítette rákvörösre égett testét. :) 

Nos, ha bárkit is érdekel, az én nyaram elég mozgalmas volt és sokat ültem vonaton. 
Július 2. - Le Szegedre felvételizni (Kiskunfélegyházáig vonattal, onnan pályafelújítás miatt busszal)
Július 3. - Felvételi, vissza Pestre busszal
Július 4. - Le Balatonra vonattal
Július 9. - Fel Pestre vonattal
Július 12. - Le Balatonra vonattal
Hosssssssszú láblógatás
Július 26. - El Mezőtúrra vonattal
Három nap fesztivááááááááál 
Július 28. - Mezőtúrról fel Pestre hajnalban busszal sooook benzinkutas szünettel
Július 29. - Le Balatonra vonattal 
Augusztus 5. - Vissza Pestre kocsival
Augusztus 12. - Le Szegedre gólyavonattal 
Góóóóóóóólyatááááábor
Augusztus 16. - Vissza Pestre vonattal, aztán bőrönddel, lufival, kistáskával, hátizsákkal egyből be az oviba délutáni műszakra

Most, hogy összeírtam mennyit vonatoztam, rájöttem mire ment el egy fél havi fizetésem. :)

Kezdjük a balatoni nyaralással. Ott töltöttem be a 23-at, nem égtem le, de nem is barnultam, maximum emberi színem lett, végre nem vagyok olyan fehér, mint a hó. Jártam Gyulakeszin, ahol ettem iiiiiisteni velőspirítóst, voltam Szigligeten, végre! Magastalpúban és 40 fokban másztam meg a várat, és tanultam is valami újat. Mondjuk azt hogy 40 fokban, hegyről lefelé csak cipő nélkül tudtam menni. Nameg azt, hogy - FIGYELEM! KULTÚRPERCEK - a szigligeti várat a pannonhalmi bencések kezdték építeni, meg hogy soook török támadást visszavertek az ottani várvédők, ja meg hogy pusztulása a 17. század legvégén kezdődött, amikor egy viharos napon belecsapott egy villám, pont oda ahol tartották a lőporos hordókat, amiből egy berobbant és a vár nagyobb része leégett, aztán meg 1702-ben Lipót császár kiadta a lerombolására a parancsot. Kultúrpercek vége. Felléptem Balatonalmádiban a Hangária zenekarral, helyettesítettem egy barátomat, szaxofonoztam. Voltunk vidámparkban Lellén a családdal. Szétdodzsemeztük az agyunkat, hullámvasutaztunk, amennyit tudtunk, ÉS! felültem életemben először a sergőre. A bátyám lefilmezte. Féltem. :)

Ezen a nyáron kétszer mondtam búcsút gyönyörűséges pacsirta hangomnak. Egyszer az EastFesten, aminek minden percét imádtam. Olyan ismerősökkel futottam össze, akiket vagy az érettségi banketten, vagy kettő/egy éve láttam utoljára. Meg utolsó napon úgy feltörte a cípő a lábamat, hogy járni se tudtam. És összebarátkoztam egy biztonságiőrrel. :) Már várom a jövő nyarat, hogy ismét menjek. 
Ó! Majdnem el is felejtettem. A fesztivál első estéjén megtudtam, hogy felvettek Szegedre zenekultúra szakra! Szóval szeptembertől ismét iskolapadba ülök három évre. És egyetemista létemet egy ultra szuper gólyatáborral indítottam, ahol másodszorra ment el a hangom, de már az első napon. De kezdjük az elején.
Reggel háromnegyed tízkor már kinn voltam a Nyugatiban, hogy felszálljak a gólyavonatra, ahol már az első másodpercben az orrom alá dugtak egy kanna bort. Aki még nem volt gólyatáborban - van olyan? - nem tudhatja, de most elmondom, egy ilyen tábor arról szól, hogy iszol, négy napig, folyamatosan, nem kötelező, de úgyis húz a csapatszejjem. :) Szóval mikor dél környékén megérkeztünk, már jól éreztem magam. Elsétáltunk a kollégiumhoz, aláírtunk valami papírt, nem emlékszem mit, de aláírtam, megkaptam a pass-omat (én csak stagepass-nak hívtam) meg a karszalagomat és megtudtam, hogy a 103B lesz a szobám, valamint, hogy az A csapat tagja leszek. Gyorsan lecuccoltam az ágyikómhoz, átöltöztem és mentem megismerkedni a nálam fiatalabb (igen, ez most trauma volt számomra) mindenkivel, akikkel az elkövetkező napokat töltöttem. Megtanultunk a kari indulót, meg minden üvöltve kántálni valót (igen, javarészt ezektől ment el a hangom), aztán elindultunk a kampuszra, ahol megírtuk a csapat indulót (újabb üvölteni való), megfestettük a csapatzászlót, ettünk és aztán mentünk vetélkedni, ami közben eleredt, vagyis inkább leszakadt az eső. Aztán kezdődött a buli, de előtte hazamentünk átöltözni, eláztunk, kijózanodtam és megfáradtam. Nagyon kedvem nem volt visszamenni, inkább aludtam volna, de közölték, hogy vissza köll menni, szóval felszívtam magam és buliztam, hajnali egyig. Másnap nyolckor keltünk és mentünk reggelizni, aztán kezdődött a szakmai nap, amikor hasznos infókat tudtunk meg a suliról és a szakunkról. Aki a felvilágosítást tartotta emlékezett rám a felvételiről, én voltam akkor az egyetlen szaxofonos rekedt óvónéni :) Ebéd, aztán városi vetélkedő. Meg bor... Oázis... Kerestem képet, de a google nem ismeri az Oázis bort. :) Végigjártuk Szegedet, vetélkedtünk mindenhol, aztán vacsi és buli hajnali kettőig. Csordás Tibi koncert, rajongás, közös kép, imádtam! Hétfőn ismét korán kelés. Reggeli a koleszban, aztán irány a tájékoztató. Átismételtem hogyan működik a Neptun (na a Neptun nagyon nem hiányzott az életemből), adtam pár tippet kedves csapattársbarátnőimnek, hogyha nem enged be a felületre, frissítsenek folyamatosan. Tapasztalat... Aztán mentünk a strandra. Kaptunk enni, harmadik napja krumplit és aztán kezdődött a féligrészegmásnapos aerobik a tűző napon (guggolás közben la fiesta party XXL ivás), majd a sportvetélkedő és azt el kell mesélnem, hogy volt egy közös bumcsiki elnevezésű "körjáték", amit a vetélkedő utáni henyélés közben mi keztünk el a csapattal, addig még senki nem csinálta magától. Meg is lettünk dicsérve. Vissza a koliba, krumpli fogasztás, majd öltözés, és elindultunk a hajnali négyig tartó buliba. Ekkor kovácsolódott össze szerintem legjobban a csapat. Hozzá kell tennem, hogy én hétfőn úgy tudtam, hogy másnap megyek haza, mivel szerdán reggelre lettem beosztva, tehát úgy buliztam, mintha az lenne az utolsó. Hajnali négykor 22-en maradtunk a csapatból, ezzel nyertünk 300 pontot elvileg. Másnap alhattunk 10-ig... Reggeli, majd indulás a kampuszra, kávéztunk, járkáltunk állomásokra, elmondták hogy jelentkezhetek a honvédséghez tartalékosnak, aztán leültünk enni. Sokszor hallottam aznap, hogy ne menjek haza, aztán mintha csak a Sors akarta volna, csörgött a telefonom, a főnököm hívott, tudnék e inkább 11-re menni dolgozni? Naná! Így ott tudtam maradni a végső vetélkedőn, majd az eredmény hirdetésen is. A végső vetélkedőn én voltam a csapatkabala. Rámragasztottak egy rakás tojástartót, szívószálakat tűztek a hajamba, rámkötötték a zászlót, és nagyon királyul néztem ki, pacsi az alkotóknak! Nyaltam mustáros-kecsöpös-lekvárt fóliáról, utána egy napon keresztül szedegettem ki a hajamba száradt mustár darabokat a frufrumból, meg ittam legalább 3 deci citromlevet. Éjfélkor volt az eredmény hirdetés. Egymás kezét szorítva vártuk, hogy hanyadikok leszünk. Aki a címből még nem jött rá, mi lett az eredmény, hallgassa meg a következő dalt, amit a csapatunknak játszottak. 

Kaptunk kupát, meg aranyérmet. Ölelgettük egymást boldogan és ittuk a nyereményünket. Hajnali egykor aztán könnyes búcsút vettem a csapatomtól és visszamentem a koliba aludni, ugyanis szerdán reggel 7:45-kor indult a vonatom Pestre. 
HIÁNYOZTOK SRÁCOK! 

Azóta itt vagyok Pesten és pénteken megint búcsúzkodtam egy sort, ugyanis óvodát váltok és jóval ritkábban fogom látni a barátaimat és a megszokott környezetet... 

Túl sokat búcsúzkodtam egy hét alatt... Szóval most egy kicsit leeresztettem. De nagyon sok remek emléket gyűjtöttem össze a búcsúzkodások előtt. 
És ha már emlékek...

Vannak dolgok, amik pillanatok alatt felidéznek az emberben egy emléket. Egy illat, íz, zene, hang vagy egy film. Én is így jártam a minap, amikor a tv-t kapcsolgatva megtaláltam az Élet ízei című filmet. Visszarepültem a barcelonai ágyamba egyből... Sírtam rajta, eszembe jutott, hogy ki ajánlotta nekem, hogy mikor láttam, milyen érzelmek kavarogtak akkor bennem. 
Na de hagyjuk a lelkizést. :)
Állati jó nyarat zártam és 29-én megyek beiratkozni! Ha valamelyik Alególya olvassa és kedve volna egy kávéra, jelentkezzen! 

Hamarosan folytatása következik...
Ígérem! Eseménydús év elé nézek, lesz mit írni!  :)