Íme ismét jelentkezem. Úgy gondoltam csütörtökönként egy bejegyzés bőven jó lesz. Addigra összegyűjtöm az élményeket és leírom, tekintve ha emlékszem, de hála égnek jó a memóriám, szóval megmaradnak, amik történnek velem. 
A hét elején elég élménydús napok voltak. Lássuk.

Kezdjük a vasárnappal. 
Egy hónapja vettem jegyet három előadásra a Kolibri Színházba. Mivel ott dolgozom, úgy gondoltam, hogy végignézem a repertoárt és igen jól haladok ezzel az elhatározásommal. A műsor mondjuk rá, hogy felét már láttam, azt hiszem, bár még nem számoltam össze hány darabot játszanak és én pontosan mennyit láttam. Meg mondjuk a nagyon kicsiknek való előadások alapból kimaradnak, mivel hát, már elmúltam négy éves. Szóval most vasárnap a János vitéz következett és azt kell, hogy mondjam, nagyon tudom ajánlani felnőtteknek is, gyerekeknek meg pláne. Eszméletlen igényesen van összerakva az előadás, jókat lehet rajta nevetni és a kellékek, díszletek nagyon ötletesek, az én személyes kedvencem a ló volt. Azt meg kell mondanom, hogy a színészek az eredeti szöveget mondják, nincs átírva és ez iszonyat sokat ad hozzá az előadáshoz. De nem vagyok kirtikus, ez az én szubjektív véleményem. 
A darab háromkor kezdődött és nagyjából ötig tartott szünettel együtt. Utána még beszélgettem kicsit a kollegáimmal, gratuláltam a színészeknek, mindenkinek elmondtam, hogy mennyire tetszett, aztán hat óra körül felkerekedtem, hiszen várt rám Kistarcsa és egy Irie Maffia koncert. 

Kistarcsán, ha jól láttam a plakáton, már huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Kistarcsai Napokat. Eddig én nem tudtam erről a rendezvényről, de most ide is sikerült eljutnom. A koncert előtt az Örsön találkoztam háromból az egyik legjobb barátnőmmel, akivel együtt utaztunk ki Cinkotáig pótlóbusszal, mivel nem jártak a HÉV-ek pályafelújítás miatt (azt hiszem). Cinkotán aztán átszálltunk a HÉV-re és röpke negyedórás malmozás és Miértnemidulez? után végre zötyögni kezdtünk Zsófialigetre. Ott összeszedtük harmadik harmadunkat és mentünk a színpadhoz. Leültünk, beszélgettünk, vártam, hogy egy kedves ismerősöm kijöjjön hozzánk. 
Fél kilenckor aztán elkezdődött a koncert. Voltam már pár Maffia koncerten, szóval tudtam, hogy nagyon jó lesz. Az is volt. És még vállon is veregethetem magam, ugyanis sokkal több számuknak tudtam már a szövegét, mint az előző alkalmakkal. Nagyon sokat énekeltem, táncoltam, aki tud, menjen el egy ilyen eseményre, mert iszonyú jól fog szórakozni. Olyan energiája van a zenekarnak, hogy bármilyen leeresztett állapotban állok be a második sorba -szigorúan oda, ez már szokásommá vált- már az első számnál felpörgök és végigüvöltöm, végigtáncolom a koncertet. Meg még rajtam kívül egy pár százan ezt teszik, szóval gondolom, nem csak rám van jó hatással a zenéjük és a kisugárzásuk. A koncert után elköszöntem barátnőimtől, mivel indultak haza, nekem pedig kedves ismerősömhöz kellett csatlakoznom, mivel vele mentem haza. Ismerősömmel végigjártuk a helyszínt, majdnem ementünk dodzsemezni, de aztán mardtunk inkább a céllövöldénél, ahol nyert nekem egy plüss macit (Lükét), aztán iszogattunk még egy kicsit, majd irány a busz, nyomás Pestre, ahol vele és a barátaival hajnali négyig buliztunk. Nem aludtam sokat akkor, mivel fél ötkor sikerült ágyba dőlnöm, tízkor pedig felébredtem. Öt és fél óra alvással én még nem tudok létezni, pláne nem egy buli után. 

De össze kellett szednem magam mivel este hatkor előadásra mentem a Kolibri Pincébe. 

Azt itt hozzá kell tennem, hogy megvolt életem első igazi kudarca álláskeresésben. Nem szóltak, én telefonáltam, hogy minden papírom megérkezett-e, mire visszahívtak, hogy egyébként már nem él a hirdetés, mert mégsincs szükségük emberre. Ó... Nem volt jó élmény, egy ilyen remek vasárnap után hirtelen visszazuhantam a földre.

Szóval az előadás. Nagyjából fél hatkor már a Pincében voltam és dumáltam, akivel tudtam. Megmutatták nekem előre a színház termet, ahol harapni lehetett a füstöt. Kérdeztem ez miért kell, mire megmutatták nekem, hogy a világosítás miatt.  Hatkor aztán elkezdődött a Helló náci! Hát, remélhetőleg játszák még a következő évadban. Nézze meg, aki tudja, ütős darab. Én még emésztem. De ez úton is gratulálok a színészeknek, mert jót csináltak. Mind a hárman. Párszor sikerült megijednem és volt, hogy még el is mosolyodtam, de javarészt egy igen emészteni való darab és gondolkodom, hogy még mit írjak róla, de nem tudom, ismételni magam pedig nem akarom. Azt se írom le, hogy miről szól, mert én is csak annyit, tudtam, amennyit a műsorfüzetből elolvastam és így nem is igazán tudtam mire számítsak. Nézze meg, aki tudja, tényleg, aztán írjon róla. :)

Keddről, szerdáról annyit mondanék, hogy gitár órára mentem, aztán barátokkal voltam és jól éreztem magam. Nem részletezem, legyen elég ennyi. :)

És el is érkeztünk a mai naphoz. Ismét indul az élménygyűjtés. 

Folytatása következik... :)