Túl az államvizsgán. Túl pár pánikoláson. Egész héten igyekeztem nem becsavarodni. De kész vagyok, király vagyok. És nem kell többet vizsgára készülnöm! Alig várom, hogy rituálisan elégessem az összes tételemet és körbeugráljam visítozva.  Nagyon nehéz hét volt. Igyekeztem minden nap lazításként leírni, ami történt.

Szombat este. Éjjeli tanuló vagyok, akkor nem vonja el semmi a figyelmem, elindítok egy filmet, amire nem kell feltétlen odafigyelnem, csak hallgatom és néha ránézek. Ez az este különösen nyugalmas, csendben esik az eső, hűvös a levegő, de kellemesen. Tanulgattam és, ha már kezdtem besokallni és úgy éreztem, hogy az agyam nem képes befogadni a fogalmakat, csak kimentem az erkélyre, nézelődtem, hallgattam az esőt, néha az eső illata mellett megéreztem a kertben lévő virágnak a finom, édes illatát. Az ablakot égő villany mellett is nyitva mertem hagyni, hiszen ha esik talán nem jönnek be a bogarak, itt kiemelném a szúnyogokat. Péntek este is, ahelyett, hogy bulizni mentem volna, fogalmakat körmöltem és szúnyogokat vadásztam.  Szombat este nem kellett vadásznom. Csak az államvizsgatételekre figyelnem és élveznem a friss levegőt. 

Vasárnap szinte egész nap videót vágtam. Annyira büszke vagyok. Letöltöttem egy videóvágó programot, a neve VideoPad. Gyorsan leszedtem, aztán már csak ki kellett tanulni, hogyan működik. A vágást és összeillesztést nagyon gyorsan kitapasztaltam. Effekteket is lehet a videókra tenni, meg szinkronizálni, meg nem tudom még miket, azokat még nem próbáltam. Az egyetlen rossz dolog, hogy nagyon nehezen menti a szerkesztett videókat. Éjjel tanuláshoz megnéztem egy filmet. A Hajrá csajok sorozat (?) nem túl jó. De megtaláltam a Hajrá csajok - a nagy leszámolás című filmet. Hát szerintem ez volt a mélypont. Ne nézzétek meg, vagy csak akkor ha rémes filmet akartok látni.

Hétfőn már az őrület határán jártam. Megcsináltam a szagdolgozat védésre a prezentációt, elgondolkodtam mit is kéne majd mondanom. Aztán jött a mélypont. Befejeztem a prezit, felraktam a pendrájvra -tudom, hogy nem így írják, de nekem a facebook és fészbúk- és elkezdtem zenét hallgatni. Eljutottam a Made in Hungaria Eszelős szerelem számához, amit teli torokból üvölteni kezdtem. Nyitott ablaknál. Elnézést attól, aki hallotta, de az államvizsga miatt már ilyenek is előfordulnak. Tízkor még gitározni is kezdtem. Már várom, hogy túl legyek a vizsgán és rituálisan elégethessem a tételeket. 

Kedd... Teljes idegbetegség... Nem tudok semmit érzés... Valeriána használat a nyugodt alvás érdekében... 

Az államvizsga rémes volt. Életem egyik legmegalázóbb élménye. Tudom, hogy viszonylag új témát feszegetek a szakdolgozatomban, de próbáltam logikusan felépíteni és alátámasztani elmélettel és gyakorlati tapasztalatokkal. A védésemet is próbáltam lelkesen és hozzáértően előadni, de mikor leültem a prezentáció után, az opponensem szóhoz se jutott, ugyanis a bizottság elnöke és a nevelés tudományi tanszék egyik odarendelt tanára támadtak. Nem a szakdolgozatom, hanem engem. Éreztem, hogy kicsúszik a kezemből minden irányítás és kiváltották velőlem a lehető legrosszabb reakciót egy ilyen helyzetben, védekezni kezdtem, csak az volt a lényeg, hogy meneküljek abból a helyzetből. A kérdésekre nem engedték, hogy válaszoljak, bármibe kezdtem bele, félbeszakítottak és ugyanazt szajkózták egész végig. 20 percen keresztül próbáltam menteni saját magam. Személyeskedtek és éreztem, hogy ha nem hagynak békén, elsírom magam előttük. Az utolsó szó jogán közölték, hogy a szakdolgozatom mögött nincs mély tartalom. Ezzel engedtek ki. És amint kiléptem az ajtón, elsírtam magam. A tétel húzásnál szerencsém volt, mert az egyik legkedvesebb módszertanos tanárnőnél feleltem. A nevemet nem tudtam, amikor kiültem az asztalhoz. Örültem, hogy el tudtam mondani értelmesen két mondatot és eszembe jut pár szó. A tanárnő kiszedte belőlem a maximumot és bevallom nem voltam a legjobb, tényleg, de az életkedvem elment a védés után. Valahogy ráterelődött a szó a zárófoglalkozásra, mivel arról is beszélni kellett. Na a bizottság elnöke itt is elkezdett alázni, de úgy, hogy a két kedves bizottsági tag csak nézett egymásra kerek szemekkel és nem hittek a fülüknek. Az a nő lenézően kérdezett és mondott mindent, itt van pár példa:

1. Elnök: Kapta ezt a témát?
    Válaszom: Nem, én választottam.
    Elnök:Ó, hát szerencsésebb lett volna, ha kapja...

2. Maga szerint a gyerekek akkordokon keresztül érzékelik a szomorú és vidám közti különbséget?
    Válaszom: Igen, mivel sokkal érzékenyebbek a hangulatokra és érzelmekre.

3. Melyik akkordokkal gondolta, hogy érzékelteti?
    Válaszom: A szomorút moll akkordokkal, a vidámat pedig dúr akkordokkal.

4. Ha maga tényleg annyira képzett zeneileg, tudnia kéne, hogy nem csak dúr és moll akkordokkal lehet érzékeltetni ezeket. Magának minden ennyire fekete-fehér? Ez nem egy árnyalt ének-zene foglalkozás volt.

Na itt bőgtem el magam. Annyira lekezelő volt, a szemembe se nézett, végig a tervezetemet forgatta és ráadásul úgy tartotta a kezében azokat a papírokat, mint a véres rongyot, ami ráadásul büdös is. 
Amikor sírva fakadtam, mert már nem bírtam tovább pókerarccal viselni ezt a bánásmódot, a nagyon aranyos tanárnő egyből jött, vizet hozott, zsepit adott, nyugtatott, a külsős szakember pedig a védelmemre kelt. Az elnök meg olyan arcot vágott, amiről egyből az jött le, hogy egy hisztis kis hülyének tart, aki így akarja sajnáltatni magát. De legalább, akik védtek, leállították és miután kb. megnyugodtam, kérdeztek még tőlem kettőt, aztán körbenéztek van e kérdés, az elnök még odalökött nekem valamit, a két kedves tanárnő hárította és kiengedtek. Az eredmény hirdetéskor aztán persze kezet kellett fognom MOSOLYOGVA az elnökkel meg a nevelés tudományi tanszékessel, aztán jött a két angyal. Mindketten megölelgettek. A külsős szakértő a fülembe súgta, hogy megvan, nyugodj meg, a módszertanos tanárnő pedig azt suttogta, hogy megvédtük, megvédjük a mieinket. Ők voltak az egyetlenek, akikre őszintén tudtam mosolyogni.

Lediplomáztam. A neptunban is rögzítették: 
Tisztelt Hallgató!
Tájékoztatjuk, hogy óvodapedagógus képzésének tanulmányi státusza változtatásra került. ’Abszolvált’ státuszról ’Diplomát szerzett’ státuszra.
De senkinek sem kívánom ezt a megalázott érzést. De én tényleg megharcoltam a diplomámért és túléltem minden harcot. :) Hazafelé egész végig egy számot üvöltettem a fejembe, mert úgy éreztem, ez illik a naphoz, mert egy bajnok vagyok. :)

Este családostul elmentünk a Király utcába, a Parázs nevű étterembe thai kajálni. Egyetek thai kaját és ott. ISTENI!