Nahát ismét itt.
Hosszas nyaralás, fesztiválozás és munkakezdés, életgatyábarázás után végre megint eljutottam odáig, hogy felmásszak a saját blogomra és nyomkodni kezdjem a klaviatúrát. 
Gyorsan összefoglalom mi is történt a nyáron...

Rendeztem egy lánybúcsút, ahol sörbicikliztünk és ittunk, nőiesen, ahogy kell. Aztán balatoni nyaralás, megszakítva a lánybúcsú ünnepeltjének esküvője miatt. Gyönyörű menyasszony volt, szép esküvő volt, én sírtam és amikor a papbácsi zenei hasonlatot mondott a szertartás alatt, akkor elhatároztam, hogyha nekem lesz véletlen valaha esküvőm, akkor őt szeretném. Az esküvő után két napra temetésre mentünk a családdal. Aztán vissza a Balatonra és kicsit később vissza Pestre a diplomaosztómra. :) Meglett, a kezembe kaptam, szép kék, selymes, rajta volt a nevem is de lekapartam, mert csak ráragasztották egy cetlivel. Fényképezkedés, családdal, család nélkül, barátnővel, aztán irány Hajdúdorog egy szipi-szupi diplomapartira, ahol úgy beettem a birkapöriből, hogy nem bírtam tortát enni... Sose bírok tortát enni... Változtatnom kell az ünnepi evési szokásaimon. Dorogon voltam három napot, aztán vissza a hajnali vonattal Balatonra. A nagy családi nyaralás után, hátamra vettem a kék kis hátizsákom és izgatottan levonatoztam Mezőtúrra, ahol első este Irie Maffia koncerten, másnap Wellhello és Halott Pénz koncerten, aztán Cimbaliband koncerten, Quimby koncerten üvöltöttem lelkesen. És nem számítottam rá, de találkoztam Vele, akivel azóta is örülünk egymásnak. :)

EastFest után haza, három nap múlva hátizsákommal és első, kék, kis Tesco gazdaságos sátracskámmal átruccantam KEXX fesztiválra, Hajdúböszörménybe, ahol tovább büntettem a hangszálaimat és bizony minden koncerten teli torokból énekeltem, ahol tudtam a szövegeket. Először állítottam sátrat, de büszkén mondom, másnap reggelre is állt, sőt napokkal később is. Elneveztük Lulunak. Bejött a KEXX fesztivál, jövőre is megyek, nincs mese. Mondjuk kissé frusztrált, hogy az ismerőseimen kívül szinte csak 15-18 éves részeg gyerekeket láttam, és azon gondolkodtam, hogy az én anyám a derekam leverte volna, ha 16 évesen úgy leiszom magam, mint ahogy a fesztiválon egy páran. Mászkáltam a Mátrában, augusztus 20-át ünnepeltem Vele.

Hát szóval zajlott az élet és közben még dolgozni is elkezdtem.

 
Igen, igen, igazi óvónéni lettem, szülői értekezletet tartok, foglalkozásokat vezetek, játszom a gyerekekkel, programokat szervezek nekik. A gyerekeim 3 évesek, kis földszintes manókák és tündériek, de azért néha ki kell eresztenem mellettük a hangomat és nem feltétlenül dalolva. 

A hangom már harmadik hónapja igen változékony. Jobb napokon olyan, mint egy füstös kocsmában fellépő vörös ruhás, bárénekesnő hangja. Néha olyan, mint egy rekedten mutáló kisfiúé. Aztán van, amikor csak suttogni tudok. Attól függ mennyit kíméltem épp a torkom. Arra pedig, hogy teljesen egészségesen milyen volt a hangom, nem emlékszem. Hozzászoktam, hogy mélyebb és karcosabb. Megszerettem így. Na de az, hogy néha nem tudok kiejteni két szót anélkül, hogy ugrana egy oktávot, azért kicsit kellemetlen. Mar jó pár hete eldöntöttem, hogy elmegyek egy gégészhez, nézzen már rá a hangszálaimra, de sokáig a munka miatt nem volt túl sok kedvem ahhoz, hogy időpontot kérjek, aztán elhúzzam kis testem valahova, ami nem a bejárati ajtótól a kanapé. De múlt héten a meg nem gyógyuló nátha, egy fél órás orrvérzés (megjegyzem, életem első orrvézése) és némulás közelben úgy voltam vele, oké, irány a fül-orr-gégészet. El is mentem és kiderült, hogy a meg nem gyógyuló nátha igazából két oldali arcüreg gyulladás, ez okozta az orrvézést is. Elvileg kicsit a fülemre is ráment, de az meg se kottyan, nem fáj, csak tompábban hallok. Meg is lettem dícsérve, hogy más már ott szenved neki én meg mosolygok. Mondtam, hogy óvónő vagyok, én nem szenvedhetek látványosan.
Na ezután benézett a számba és kiderült mi a gondom. Ők a "kis barátaim", amikre a két kis nyilacska mutat. A nevük énekes csomó. Pedagógusoknál és mily' meglepő, énekeseknél jelennek meg, általában rossz hangképzés, vagy a hangszálak túlzott és erőltetett igénybevétele miatt. A hangszalagokon kialakul két kis bütyök, amiket, ha idejében elkapnak, akkor helyes hangképzéssel és pihentetéssel el lehet mulasztani. De a kis genyák meg tudnak ám nőni borsó méretűre is, amivel már nem lehet mit kezdeni, műteni kell és tartós hangromlást okozhat. Hála az égnek nálam még időben felfedezték a két kis csomót és a doktor néni rám parancsolt, hogy ha nem akarok hamarosan műtétet és maradandó mutáló kisfiú hangot, ugyanis szerinte fiatal vagyok még hozzá, akkor amint tudok menjek el a háziorvosomhoz és kérjek egy beutalót foniátriára. Meg amúgy antibiotikumot is szedjek és melengessem a kis fejemet naponta párszor, hogy kitisztuljon az arcüregem.

Na és most itt tartok. A hangom a bárénekesnő állapotban van, szedem a gyógyszert és kétszer infralámpázom az acom, majd tekerem takaróba, hogy gyógyuljak... De a zabszem megvan, bárkinek bármit mondok, hogy ugyan, akkora probléma nincs, mégis motoszkál a fejemben, hogy mi van, ha valamikor műteni kell? Akkor búcsúzhatok a munkámtól? Sose fogok tudni énekelni utána? Hajjjjjjjjajjjj!

Folytatása következik...